Mózes kétségtelenül a múlt egyik jelentős embere volt. Neve úgy került bele a történelembe, mint Izráel népének a vezetője és kiszabadítója az egyiptomi szolgaságból. Tevékenysége Isten egyik prófétájaként máig különösen jelentős az emberiség számára.

 De mint ember is ismert előttünk? Ki volt Mózes? Miben áll a nagysága? Idézzük emlékezetünkbe most ennek a rendkivűli embernek az élettörténetét!

 Egy bizonyos hozzátartozói a legmerészebb álmukban sem gondoltak volna az ő jövendőbeli nagyságára. Mert alighogy beleszületett egy leigázott kisebbségbe, már bizonyos mértékben a halál gyermeke volt. A fáraó parancsa úgy szólt,hogy minden újszülött héber fiúgyermeket a Nilusba kell folytani. De Isten szándéka nem ez volt a gyermekkel, és csodálatos módon véghezvitte tervét.

 A fáraó lánya volt az, akinek megesett a szíve a nádasba kirakott csecsemőn. Ő, az üldöző lánya saját fiaként nevelte fel. A Zsoltárokban ezt olvassuk ,,A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.,,(Zsolt.2,4). Mennyire találó ez erre az esetre is! És 40 évig egy megalázott idegen helyett egy olyan embert látunk, akit megtanítottak ,,az egyiptomiak minden bölcsességre, és kiválló volt mind szavaiban, mind tetteiben,, (Csel.7,22). Egyiptom kincsei a lábánál hevertek.

 De az történt, hogy a büszke fáraó-fiunak olyan hír jutott a fülébe, amitől minden eddigi dicsősége elhalványult. A hír atyái nagy Istenéről szólt. Ha az egyiptomi néperős volt is, de isteneik csak fából és köből készültek. Ha Izráel csak egy préda volt is,de Istene mégis a menny legnagyobb Ura volt. Ő szólt az atyákhoz, és szavai beteljesedtek. Így igazolodik be az az ígéret is,hogy az Ő népéből kell származnia a világ üdvözittőjének, Krisztusnak.

 Ez volt az a hit, amely testvéreit erőssé és bizakodóvá tette. Ebből a hitlángból egy szikra Mózesre pattant és meggyuladt. Mert ezt olvassuk: ,,Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincsénél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.,,(Zsid.11,24-26)

 De most mi a teendő? Nem kézenfekvő, hogy ő a bölcs és hatalmas ember  a kezébe vegye népe felszabadítását?

 A szót tett követte. Kiment, hogy testvérei életét megnézze: igazságtalanságot látott, és agyonütötte az egyiptomit. De ez semmiképpen nem tünt okos dolognak a testvérei szemében. Elfordultak tőle, nemsokára pedig menekűlnie kellett. Egy pusztai kútnál találkozunk vele újra, lába elött addigi életének romjai. Eddig mindenféle magasröptű tervei voltak, eddig nagy szavak és tettek jellemezték. Ebből most egy jövevény maradt idegen földön, idegen emberek jóindulatára hagyatkozva.

 Egyiptomban 40 hosszú esztendőt osztottak meg vele örömben és bánatban. Most távol Egyiptom tudományos iskoláitól a pásztor az isteni tudomány tantárgyait tanulja Isten iskolájában: szelidséget, türelmet, engedelmességet, hálát, alázatot. Nem,ez nem a saját keze, amely képes megszabadítani, hanem egyedűl Isten erős keze. Amikor pedig eljött Isten ideje, arról ezt olvassuk: ,,Most azért menj! elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!,,(2Móz.3,10)

 Mózes így jút el oda, hogy használható eszköz lesz Isten kezében, és megtapasztalja az Ő hatalmát: ,,És kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmet keltő jelek és csodák között. Azután behozott bennünket.... a tejjel és mézzel folyó földre.,,(5Móz.26,8-9)

  Miben áll tehát Mózes nagysága? Biztosan nem az ő kiharcolt sikereiben, hanem egyedűl abban, ami késöbb az életprogramjává lett: ,,Mózes pontosan úgy járt el mindenben, ahogyan megparancsolta neki az Úr.,,(2Móz40,16). Megtisztelő volt neki, hogy Isten szolgájának nevezték. A nagyságát azt jelentette, hogy őt Isten tette naggyá.

 Megéri-e,hogy ezen a titkon elgondolkodjunk?

B.H.C

2012.10.22

Szabó Zoltán