<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[VAN REMÉNY!]]></title><description><![CDATA[Mert úgy tetszett neki,hogy megismertesse velünk az Ő akaratának a titkát,amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről,hogy Krisztusban egybefoglal mindeneket,azt is,ami a mennyben,és azt is ami a Földön van. (Ef 1,9)]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/portal/vanremeny/image/1350339878.jpg</url><title><![CDATA[VAN REMÉNY!]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 20 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6472728</link><pubDate>2013-12-28 11:54:29</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	&nbsp;1 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban. 2 És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát. 1Móz 12:13; 1Móz 26:7; 3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.

	&nbsp;4 Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? 5 Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.

	&nbsp;6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. 7 Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.

	&nbsp;8 Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.

	&nbsp;9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem. 10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?

	&nbsp;11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért. 12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé. 13 És lőn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez. 1Móz 12:13;

	&nbsp;14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét. 15 És monda Abimélek: Ímé előtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál. 16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezője mindazok előtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy.

	&nbsp;17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szűlének. 18 Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 19 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6472726</link><pubDate>2013-12-28 11:50:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;&nbsp;1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában űl vala, és a mint meglátá őket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla. 2 És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg. 1Móz 18:4; 3 De nagyon unszolá őket, és betérének hozzá, és bemenének az ő házába; ő pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének. Zsid 13:2;

	&nbsp;4 Lefekvésök előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig. 5 És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket.

	&nbsp;6 És kiméne Lót ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót. 7 És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot. 8 Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.

	&nbsp;9 Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s ő szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót. 2Móz 2:14; Csel 7:27; 2Pét 2:7-8;

	&nbsp;10 De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót. 11 Az embereket pedig, kik a ház ajtaja előtt valának, vaksággal verék meg kicsinytől nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.

	&nbsp;12 És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? vődet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helyből. 13 Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nőtt az Úr előtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.

	&nbsp;14 Kiméne azért Lót, és szóla az ő vőinek, kik az ő leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna.

	&nbsp;15 És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bűne miatt. 16 Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az ő kezét és az ő feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék őt: és ott hagyák a városon kívül.

	&nbsp;17 És lőn mikor kivivék őket, monda az egyik: Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.

	&nbsp;18 És monda Lót nékik: Ne oh Uram! 19 Ímé a te szolgád kegyelmet talált te előtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekűlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak. 20 Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekűljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.

	&nbsp;21 Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyről szólottál. 22 Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak.

	&nbsp;23 A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére. 24 És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. 5Móz 29:23; Ézs 13:19; Jer 20:16; Jer 50:40; JSir 4:6; Ezék 16:50; Hós 11:8; Ámósz 4:11; Zof 2:9; Lk 17:29; 2Pét 2:6; Júd 1:7; 25 És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.

	&nbsp;26 És hátra tekinte az ő felesége, és sóbálványnyá lőn. Lk 17:32;

	&nbsp;27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe előtt állott vala. 28 És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.

	&nbsp;29 És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.

	&nbsp;30 Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya.

	&nbsp;31 És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint. 32 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. 33 Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. 34 És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól. 35 Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. 36 És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól. 37 És szűle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig. 38 A kisebbik is fiat szűle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 18 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6472723</link><pubDate>2013-12-28 11:43:33</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;&nbsp;1 Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon. 2 És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. Zsid 13:2; 3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. 4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. 5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.

	&nbsp;6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. 7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. 8 És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.

	&nbsp;9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban.

	&nbsp;10 És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala. 1Móz 17:19; 1Móz 17:21; 1Móz 21:2; 11 Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet. 1Móz 17:17; Róm 4:19; Zsid 11:11; 12 Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg! Bír 19:26; 1Pét 3:6;

	&nbsp;13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem? 14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Mt 19:26; Lk 1:37;

	&nbsp;15 Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.

	&nbsp;16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.

	&nbsp;17 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok? Ámósz 3:7; 18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. 1Móz 12:3; 1Móz 22:18; 1Móz 26:4; Csel 3:25; Gal 3:8; 19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.

	&nbsp;20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: 21 Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.

	&nbsp;22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala. 23 És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe? 24 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak? 25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? Róm 3:6;

	&nbsp;26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.

	&nbsp;27 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. 28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.

	&nbsp;29 És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.

	&nbsp;30 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.

	&nbsp;31 És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.

	&nbsp;32 És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.

	&nbsp;33 És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 17 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6472719</link><pubDate>2013-12-28 11:38:05</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;&nbsp;1 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes. 1Móz 5:22; 2 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged. 1Móz 15:18; 2Móz 2:24; 2Móz 6:5; 3Móz 26:42; 1Móz 12:2; 1Móz 13:16; 1Móz 15:5;

	&nbsp;3 És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: 4 A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. Róm 4:17; 5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged. 6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled. Mt 1:6; 7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. 1Móz 13:15; 8 És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik. 1Móz 15:18; 5Móz 1:8;

	&nbsp;9 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint. 10 Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok. 11 És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele. Csel 7:8; Róm 4:11; 12 Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való. 3Móz 12:3; Lk 2:21; 13 Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken. 14 A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.

	&nbsp;15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve. 16 És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle. 17 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é? 18 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.

	&nbsp;19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna. 1Móz 18:10; 1Móz 21:2; 20 Ismáel felől is meghallgattalak: Ímé megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt. 1Móz 16:10; 1Móz 25:12; 1Móz 25:16; 21 Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit néked szűl Sára ez időkorban a következő esztendőben. 1Móz 21:2;

	&nbsp;22 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.

	&nbsp;23 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közűl és körűlmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten. 24 Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendős vala, mikor körűlmetélé az ő férfitestének bőrét. 25 Ismáel pedig az ő fia tizenhárom esztendős vala, mikor körűlmetélék az ő férfitestének bőrét.

	&nbsp;26 Ugyanazon napon metéltetett körűl Ábrahám és Ismáel az ő fia. 27 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertől pénzen vásároltattak, vele együtt körűlmetéltetének.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 16 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6472717</link><pubDate>2013-12-28 11:30:27</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;1 És Szárai, az Ábrám felesége nem szűle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala. 2 Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szűljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.

	&nbsp;3 Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az ő férjének feleségül. 4 És béméne Hágárhoz, és az fogada az ő méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az ő asszonyának ő előtte.

	&nbsp;5 Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.

	&nbsp;6 És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta ő előle. 7 És találá őt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menő úton van. 8 És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én.

	&nbsp;9 Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt.

	&nbsp;10 És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen. 11 És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szűlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. 12 Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ő ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel sátorát. 1Móz 25:18;

	&nbsp;13 És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki ő vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után? 14 Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között. 1Móz 24:62; 1Móz 25:11;

	&nbsp;15 És fiat szűle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az ő fiának nevét, a kit Hágár szűl vala néki, Ismáelnek. Gal 4:22; 16 Ábrám pedig nyolczvanhat esztendős vala, a mikor Hágár Ismáelt szűlé Ábrámnak.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 15 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6445608</link><pubDate>2013-10-07 18:39:32</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	1 E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges. 2 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer? 3 És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm. 4 És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd. 5 És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. 6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul. 7 És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl. 8 És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? 9 És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat. 10 Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. 11 És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat. 12 És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. 13 És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. 14 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. 15 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. 16 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. 17 És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. 18 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. 19 A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. 20 A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. 21 Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 14 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6445603</link><pubDate>2013-10-07 18:27:28</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	1 Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban: 2 Hadat indítának [ezek] Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen. 3 Mind ezek a Sziddim völgyében egyesűlének; ez a Sóstenger. 4 Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak vala. 5 A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik ő vele [valának,] és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé- Kirjáthajimban. 6 És a Horeusokat az ő hegyökön, a Seiren, egész Él- Páránig, mely a puszta mellett van. 7 És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezőségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban. 8 Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében: 9 Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen. 10 A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának. 11 És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének. 12 Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala. 13 Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának. 14 A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig. 15 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik. 16 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet. 17 Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. 18 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. 19 És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. 20 Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből. 21 És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. 22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: 23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. 24 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 13 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6445290</link><pubDate>2013-10-07 06:42:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;1 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba. 2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal. 3 És méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda a hol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között. 4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített vala: és segítségűl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét. 5 Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.

	&nbsp;6 És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt. 7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.

	&nbsp;8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. 9 Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.

	&nbsp;10 Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe. 11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól. 12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán- ]melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig. 13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.

	&nbsp;14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. 15 Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. 16 És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. 17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.

	&nbsp;18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 12 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6445289</link><pubDate>2013-10-07 06:37:56</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. 3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

	&nbsp;4 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból. 5 És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.

	&nbsp;6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.

	&nbsp;7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki. 8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét. 9 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.

	&nbsp;10 Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.

	&nbsp;11 És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. 12 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. 13 Mondd [azért,] kérlek, [hogy] húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.

	&nbsp;14 És lőn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép. 15 Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába. 16 És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi. 17 De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 11 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6445288</link><pubDate>2013-10-07 05:59:10</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

	&nbsp;2 És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. 3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. 4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

	&nbsp;5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. 6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban. 7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8 És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. 9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

	&nbsp;10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. 11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat. 12 Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht. 13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 14 Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert. 15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 16 Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget. 17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 18 Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut. 19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 20 Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot. 21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat. 22 Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort. 23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét. 25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. 26 Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

	&nbsp;27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. 28 Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban. 29 Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya. 30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.

	&nbsp;31 És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. 32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 10 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6445177</link><pubDate>2013-10-06 19:18:58</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	1 Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után. 2 Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász. 3 A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah. 4 Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim. 5 Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint. 6 Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán. 7 Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán. 8 Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön. 9 Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10 Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén. 11 E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht. 12 És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város. 13 Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot. 14 Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot. 15 Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet. 16 Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust. 17 Khivveust, Harkeust, és Szineust. 18 Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei. 19 Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig. 20 Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint. 21 Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. 22 Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám. 23 Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más. 24 Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert. 25 Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán. 26 Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot. 27 Hadórámot, Úzált és Dikláth. 28 Obált, Abimáélt és Sébát. 29 Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai. 30 És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig. 31 Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint. 32 Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 9 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6445176</link><pubDate>2013-10-06 19:13:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;1 Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.

	&nbsp;4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. 5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

	&nbsp;8 És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: 9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. 10 És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. 12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: 13 Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. 15 És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16 Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. 17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

	&nbsp;18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld. 20 Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.

	&nbsp;21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.
	&nbsp;26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

	&nbsp;27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.

	&nbsp;

	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE 8 RÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6445165</link><pubDate>2013-10-06 18:40:32</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. 2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. 3 És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek. 4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén. 5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. 6 És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. 7 És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. 8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről. 9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába. 10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. 11 És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. 12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza. 13 És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. 14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld. 15 És szóla az Isten Noénak, mondván: 16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled. 17 Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. 18 Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele. 19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint. 20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron. 21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. 22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE.-7.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6289301</link><pubDate>2012-11-05 06:18:44</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[7.RÉSZ
A bárkába költözés és az özönvíz.


Monda az Úr Nóénak: menj be te, és
egész házadnépe a bárkába: mert téged
láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben.
2.Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be,
hímet és nöstényét ; azokból a barmokból
pedig, a melyek nem tiszták, kettöt-kettöt,
hímet és nöstényét.
3.Az égi madarakból is hetet-hetet,hímet és
nöstényét, hogy magvok maradjon az egész
föld színén.
4.Mert hét nap múlva esö bocsátok a földre
negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök
a föld színéről minden állatot melet teremtettem.
5.Cselekedék azért Nóé mind aszerint, a mint
az Úr néki megparancsolta vala.
6.Nóé pedig hatszáz esztendős vala,
mikor az özönviz volt a földön.
7.Beméne azért Nóé és az ő fiai, az ő
felesége, és fiainak feleségei ő vele a 
bárkába, az özönviz elől.
8.A tiszta barmok közűl, és tisztátlan
barmok közűl, a madarak közűl, és 
minden földön csúszó-mászó állat közűl,
9.Kettő-kettő méne be Nóéhoz a bárkába,
hím és nöstény: amint Isten megparancsolta
vala Nóénak.
10.Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az
özönvíz a földre.


2012.11.05


&#160;11.Nóé életének hatszázadik esztendejében,
&#160;a második hónapban, e hónap tizenhetedik
napján, felfakadának ezen a napon a nagy-
mélység minden forrásai, és az ég
csatornái megnyilatkozának.
12.És esék az eső a főldre nsgyven nap
és negyven éjjel.
13.Ugyanezen a napon ment vala be Nóé
és Sém és Khám és Jáfet, Nóénak fiai, és
Nóé felesége és az ő fiainak három felesége
velök együtt a bárkába.
14.Ők, és minden vad az ő neme szerínt
és minden barom az ő neme szerínt és 
minden csúszó-mászó állat, mely csúsz
mász a földön, az ő neme szerint és minden
repdeső állat az ő neme szerínt, minden madár,
minden szárnyas állat.
15.Kettő-kettő méne be Nóéhoz a bárkába
minden testből, melyben élő lélek vala.
16.A melyek pedig bemenének, hím és 
nöstény méne be minden testből, a mint
parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr
bezárá utána az ajtót.
17.Mikor az özönvíz negyven napig volt
a földön,annyira nevekedének a vizek,
hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék
a földről.
18.A vizek pedig áradának és egyre nevekedének 
a földön, és a bárka jár vala a víz színén.
19.Azután a vizek felette igen nagy erőt
vevének a földön, és a legmgesebb hegyek
is mind elboríttatának, melyek az egész
ég alatt valának.
20.Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb
minekutánna a hegyek elborittattak vala.
21.És oda vesze minden földön járó test,madár
barom,vad,és a földön nyüzsgő minden
csúszó-mászó állat; és minden ember.
22.Mindaz,a minek orrában élő lélek lehelete vala,
a szárazon valók közűl mind meghala.
23.És eltörle az Isten minden állatot, a mely a 
föld színén vala, az embertől a baromig,
a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig;
mindenek eltöröltetének a földről, és csak
Nóé marada meg, és azok akik vele valának
a bárkában.
24.És erőt vevének a vizek a földön
száz ötven napig.


2012.11.06




&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE.-6.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6288018</link><pubDate>2012-11-03 06:30:03</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160; 6.Rész
Az embereknek Istentől való elszakadása.
Nóé és a bárka.
&#160;
&#160;
Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni
kezdtek a föld színén,és leányaik születének.
2.És láták az Istennek fiai az emberek
leányait, hogy szépek azok,és vevének
magoknak feleségeket mind azok közűl,
kiket megkedvelnek vala.
3.És monda az Úr : Ne maradjon az én 
lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő
test, legyen életének ideje száz húsz esztendő.
4.Az óriások valának a földön abban az időben,
sőt még azután is, mikor az Isten fiai
bémenének az emberek leányaihoz, és azok
gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok
kik eleitől fogva hires-neves emberek voltak.
5.És látá az Úr, hogy megsokasult az ember
gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának
minden alkotása szüntelen csak gonosz.
6.Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az
embert a földön, és bánkodék az ő szívében.
7.És monda az Úr: Eltörlöm az embert,
a kit teremtettem, a földnek színéről; az
embert, a barmot, a csúsz-mászó állatokat,
és az ég madarait ; mert bánom,hogy azokat
teremtettem.
8.De Nóé kegyelmet talála az Úr elött.
9.Nóénak pedig ez a története : Nóé igaz,
tökéletes férfiú vala a vele egykoruak között.
Istennel járt vala. Nóé.
10.És nemze Nóé három fiat : Sémet, Khámot,
és Jáfetet.


2012.11.03


&#160;11.A föld pedig romlott vala Isten elött,
és megtelék a föld erőszakoskodással.
12.Tekinte azért Isten a földre,és ímé
meg vala romolva, mert minden test
megrontotta vala az ő utát a földön.
13.Monda azért Isten Nóénak : Minden
testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy
a föld eröszakoskodással telt meg általok :
és ímé elvesztem őket a földel egybe.
14.Csinálj magadnak bárkát grófer fából,
rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd
meg belől, és kívűl szurokkal.
15.Eképpen csináld pedig azt: A bárka hossza
háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing,
és a magassága harminc sing.
16.Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire
hagyd azt felülről ; a bárka ajtaját pedig oldalt
csináld; alsó, közép. és harmad padlásúvá csináld azt.
17.Én pedig ímé özönvizet hozok a földre,
hogy elveszessek minden testet, amelyben élő
lélek van az ég alatt; valami a földön van elvész.
18.De te veled szövetséget kötök, és bemény a 
bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak
feleségei teveled.
19.És minden élöből, s minden testből,mindenből
kettő-kettőt vigy be a bárkába,hogy veled együtt
életben maradjanak: hímek és nödtyének legyenek.
20.A madarak közűl az ő nemük szerint, a barmok
közül az ő nemük szerint és a földnek minden 
csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint;
mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy 
életben maradjanak.
21.Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt
mely megehető,és takarítsd be magadhoz, hogy
neked is, és azoknak is legyen eledelűl.
22.És úgy cselekedék Nóé ; amint parancsolta vala
néki Isten, mindent akképen cselekedék


2012.11.04


&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE.-5.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6286157</link><pubDate>2012-10-31 06:08:43</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[5.RÉSZ
Ádám fiának Séthnek nemzetsége Noéig.


Ez az Ádám nemzetségének könyve.
A mely napon teremté Isten az embert,
Isten hasonlatosságára teremté azt.
2.Férfiuvá és asszonynyá teremté teremté
öket, és megáldá öket és nevezé az ő
nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.
3.Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt,
és nemzé fiat az ő képére és hasonlatosságára
és nevezé annak nevét Séthnek.
4.És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet 
nemzette, nyolcszáz esztendőre, és nemzé fiakat 
és leányokat.
5.És lőn Ádám egész életének ideje kilencszáz-
harminc esztendő; és meghala.
6.Éle pedig Séth százöt esztendőt, és nemzé
Énóst.
7.És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette
nyolcszázhét esztendeig; és nemzé fiakat 
és leányokat.
8.És lőn Séth egész életének ideje kilencszáz
tizenkét esztendő; és meghala.
9.Éle pedig Énós kilencven esztendőt, és nemzé
Kénánt.
10.És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette,
nyolcszáz tizenöt esztendeig, és nemzé
fiakat és leányokat.


2102.10.31


&#160;11.És lőn Énós egész életének ideje
kilencszázöt esztendő; és meghala.
12.Éle pedig Kénán hetven esztendőt,
és nemzé Mahalálélt.
13És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette,
nyolcszáz negyven esztendeig; és nemzé fiakat és leányokat.
14.És lőn Kénán egész életének ideje kilencszáz tíz
esztendő;és meghala.
15.Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendőt,
és nemzé Járedet.
16.És éle Mahalálél,minekutánna Járedet nemzette
nyolcszáz harminc esztendeig, és nemzé fiakat 
és leányokat.
17.És lőn Mahalálél egész életének ideje
nyolcszázkilencvenöt esztendő;és meghala.
18.Éle pedig Járed száz hatvankét esztendőt,
és nemzé Énókhot.
19És éle Járed, minekutunna Énókhot nemzette,
nyolcszáz esztendőt; és nemzé fiakat és leányokat.
20.És lőn Járed egész életének ideje kilencszáz
hatvanöt esztendő; és meghala.


2012.11.01


&#160;21.Éle pedig Énókh hatvan öt esztendőt, és nemzé 
Methusélát.
22.És járt Énókh az Istennel, minekutánna
Methusélát nemzette, háromszáz esztendeig
és nemzé fiakat és leányokat.
23.És lőn Énokh egész életének ideje
háromszáz hatvanöt esztendő.
24.És mivel Énókh Istennel járt vala;
eltűnék, mert Isten magához vevé.
25.Éle pedig Methuséla száznyolcvan hét
esztendőt és nemzé Lámékhet.
26.És éle Methuséla, minekutánna
Lámékhet nemzette, hétszáz nyolcvan
két esztendőt; és nemze fiakat és leányokat.
27.És lőn Methuséla egész életének ideje
kilencszász hatvankilenc esztendő;
és meghala.
28.Éle pedig Lámékh száznyolcvankét
esztendőt,és nemzé fiat.
29.És nevezé azt Nóénak, mondván ;
Ez vigasztal meg minket munkálkodásunkban
s kezünk terhes fáradozásában e földön,
melyet megátkozott az Úr.
30.És éle Lámékh,minekutánna Nóét nemzette,
ötszász kilencvenöt esztendőt; és 
nemze fiakat és leányokat.
31.És lőn Lámek egész életének 
ideje hétszász hetvenhét esztendő;
és meghala.
32.És mikor Nóé ötszász esztendős volt,
nemzé Nóé Sémet, Khámot és Jáfetet.
&#160; 


2012.11.02


&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE.-4.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6284229</link><pubDate>2012-10-28 06:16:48</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[4.RÉSZ.
Kain és Ábel születése. Kain testvérgyilkossága.
Kain nemzetsége. Séth születése.


Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad
vala méhében és szűli vala Kaint, és monda:
Nyertem férfiat az Úrtól.
2.És ismét szűlé annak atyafiát. Ábelt.
És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive
az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából
és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr
Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte,
miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6.És monda az Úr Kainnak : Miért gerjedtél haragra?
és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz ;
ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó elött 
leselkedik és reád van vágyódása ; de te
uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő
atyafiával. És lőn mikor a mezőn valának,
támada Kain Ábelre az ő atyafiára, és
megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak : Hol van Ábel
a te atyádfia? Ő pedig mondá : Nem tudom,
avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10. Monda pedig az Úr : Mit cselekedtél?
A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről.
&#160;


2012.10.28


11.Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta 
az ő száját,hogy befogadja a te atyágfiának vérét, a te kezedből.
12.Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő
erejét,bujdosó és vándorló légy a földön.
13.Akkor monda Kain az Úrnak: nagyobb az én büntetésem,
hogysem elhordozhatnám.
14. Ímé elűzől engem ma e földnek színéről, és a te
színed elöl el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló 
leszek a földön, és akkor akárki talál reám,
megől engemet.
15.És monda néki az Úr : Sőt inkább, aki megöléndi
Kaint, hétszerte megbűntettetik. És megbélyegezé az Úr
Kaint,hogy senki meg ne ölje, aki rátalál.
16.És elméne Kain az Úr színe elöl, és letelepedék
Nód földén, Édentől keletre.
17.És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében
és szülé Hánókhot. És épite várost, és nevezé azt az
ő fiának nevéről Hánókhnak.
18.És lett Hánókhnak fia Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt:
Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt,és Methusáel nemzé
Lámekhet.
19.Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyik 
neve Háda, a másiknak neve Czilla.
20.És szülé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban
lakóknak, és a barom pásztoroknak.
&#160;


2012.10.29


&#160;21.Az ő atyafiának pedig Jubál vala neve:
ez volt az atyja minden lantosnak és síposnak.
22.Czilla pedig szülé Tubálkaint,mindenféle réz
és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain
hugát , Nahamát.
23.Akkor monda Lámekh az őfeleségeinek :
Oh Háda és&#160; Czilla,hallgassatok szómra,
Lámekh feleségei,halljátok beszédem :
embert öltem, mert megsebzett; ífjat öltem,
mert megütött.
24.Ha hétszeres a busszu Kainért,hetvenhétszeres
az Lámekhért.
25.Ádám pedig ismét ismeré az ő feleségét
és az szüle néki fiat, és nevezé annak nevét
Séthnek: mert adott úgy-mond,énnékem
az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle
Kain.
26.Séthnek is született fia,és nevezé annak 
nevét Énósnak. Akkor kezdték segitségűl
hívni az Úrnak nevét.&#160;


2012.10.30


&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE.3.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6283573</link><pubDate>2012-10-27 06:08:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[3.RÉSZ.
Az első bűn és bűntetése.

A&#160; kígyó pedig ravaszabb vala minden
mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett
vala, és monda az asszonynak: Csakugyan
azt mondta az&#160; Isten, hogy a kertnek egy fájáról
se egyetek?
2.És monda az asszony a kígyónak: 
A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek
közepette van, azt mondá Isten: Abból ne egyetek, 
azt meg se illessétek,hogy meg ne haljatok.
4. És monda a kígyó az asszonynak:
Bizony nem haltok meg ;
5. Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejendetek
abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok
lésztek mint az Isten : jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony,hogy jó az a fa eledelre
s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa
a bölcsességért : szakaszta azért annak gyümölcséből,
és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettöjöknek szemei
s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet
akgatának azért össze, és körülkötöket
csinálának magoknak.
8. És meghalák az Úr Isten szavát, a ki hűvös
alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék
az ember és az ő felesége az Úr Isten elől
a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert
és mondá néki : Hol vagy?
10. És monda : Szavadat hallám a kertben,
&#160;és megfélemlén, mivelhogy mezítelen vagyok, 
és elrejtezém.


2012.10.27


És monda Ő : Ki mondá néked,hogy mezítelen
vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak,
hogy arról ne egyél?
12. És monda az ember : Az asszony akit mellém adtál
vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak : Mit cselekedtél?
Az asszony pedig monda : a kígyó ámitott el engem,
úgy evém.
14. És monda az Úr Isten a kígyónak :
Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom
és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél
életed minden napjaiban.
15. És ellenségeskedést szerzek közted és az asszony
között, a te magod között, és az ő magva között:
az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16. Az asszonynak monda : Felette igen megsokasitom
viselőséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat ; 
és epekedel a te férjed után, á pedig uralkodik te rajtad.
17. Az embernek pedig monda : Mivelhogy hallgattál a te
feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt
parancsoltam,hogy ne egyél arról. Átkozott legyen a föld
te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek
minden napjaiban.
18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked ; s egyed
a mezőnek fűvét.
19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen
visszatérsz a földbe mert abból vétettél : mert por vagy
te s ismét porrá leszel.
20. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának,
mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének
bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22. És monda az Úr Isten : Ímé az ember olyanná lett,
mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát,hogy
ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy
egyék, s örökké éljen :
23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből,hogy mívelje a földet,
a melyből vétetett vala.
24. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének
keleti oldala felől a Kérubokat és a villogó pallos lángját,
hogy őrizzék az életfájának útját. 
&#160;


2012.10.28


&#160;

&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE.2.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6282994</link><pubDate>2012-10-25 19:54:59</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[2.RÉSZ
Isten a hetedik napot megszenteli. Az Édenkert.
A házasság szereztetése.
&#160;
És elvégezteték az ég és a föld, és
azoknak minden serege.
2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő
munkáját, a melyet alkotott vala,megszűnék a
hetedik napon minden munkájától a melyet
alkotott vala.
3. És megáldá Isten a hetedik napot, és
megszentelé azt; Mivelhogy azon szűnt vala
meg minden munkájától, melyet teremtve
szerzett vala Isten.
4. Ez az égnek és a földnek eredete, a
mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet
és az eget teremté.
5. Még semmiféle mezei növény sem
vala a földön, s még semmiféle mezei fű
sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem
bocsátott esőt vala a földre ; és ember sem
vala, ki a földet mívelje;
6. Azonban pára szállott vala fel a földről
és megnedvesíté a föld egész szinét.
7. És formálta vala az Úr Isten az embert
a föld porából, és lehellett vala az ő orrába
életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben,
napkelet&#160; felől, és abba helyezteté az embert,
a kit formált vala.
9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle
fát, tekintetre kedvest és eledelre jót,az élet fáját is
a kertnek közepette,és a jó és gonosz tudásnak fáját.
10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert
megöntözésére; és onnét elágazik és négy
főágra szakad vala.


11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli
Havilah egész földét, a hol az arany terem.
12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a 
Bdelliom és az Onix-kő.
13. A második folyóvíz neve pdig Gihon; ez az,
a mely megkerüli az egész Khús földét.
14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az,
a mely Ássiria hosszában foly. A negyedik
folyóvíz pedig az Eufrátes.
15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt
az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
16. És parancsola az Úr Isten az embernek,
mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
17. De a jó és gonosz tudásnak fájáról, arról ne egyél;
mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek
egyedül lenni; szerzek néki segitő társat,hozzá illőt.
19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle
mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az 
emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat;
mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak,
az annak neve.
20. És nevet ad az ember minden baromnak,
az ég madarainak, és minden mezei vadnak;
de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az
emberre, és az elaluvék. Akkor kivőn egyet annak
oldalbordái közűl, és hussal tölté be annak helyét.
22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet 
kivett vala az emberből, asszonynyá,és vivé az emberhez.
23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont,
és testemből való test: Ez asszonynyembernek neveztessék,
mert emberből vétetett.
24. Annakokáért elhagyja a férfiu az ő atyját és az ő anyját,
és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember
és az ő felesége, és nem szégyenlik vala. 


2012.10.26


&#160;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MÓZES ELSŐ KÖNYVE. 1.rész]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6282137</link><pubDate>2012-10-23 20:55:25</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	SZENT&nbsp;BIBLIA

	Magyar nyelvre 

	FORDITOTTA

	KÁROLI&nbsp;GÁSPÁR

	kiadás

	1968/6/20



	&nbsp;

	A&nbsp;TEREMTÉSRŐL.

	1. RÉSZ.

	A világ teremtése.

	-Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

	2.A föld pedig kietlen és puszta vala,

	és setétség vala a mélység színén, és az 

	Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

	&nbsp;3. És monda Isten : Legyen világosság :

	&nbsp;és lőn világosság.

	4. És látá Isten, hogy jó a világosság ;

	és elválasztá Isten a világosságot a 

	setétségtől.

	&nbsp;5. És nevezé Isten a világosságot nap-

	palnak, és a setétséget nevezé éjszaká-

	nak.; és lőn este és lőn reggel; első nap.

	&nbsp;6.És monda Isten : Legyen mennyezet

	a víz között, amely elválassza a vizeket

	a vizektől.

	&nbsp;7.Teremté tehát Isten a mennyezetet,

	és elválasztá a mennyezet alatt való

	vizeket, a mennyezet felett való vizektől.

	&nbsp;És úgy lőn.

	&nbsp;8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek:

	és lőn este, és lőn reggel, második nap.

	&nbsp;9. És mondá Isten: Gyűljenek egybe

	az ég alatt való vizek egy helyre, hogy

	tessék meg&nbsp; a száraz. És úgy lőn.

	&nbsp;10. És nevezé Isten a szárazat földnek;

	az egybegyűlt vizeket pedig tengernek

	nevezé. És látá Isten,hogy jó.



	2012.10.23



	&nbsp;11.Azután monda Isten: Hajtson a föld

	gyenge füvet,maghozó füvet, gyümölcsfát,

	a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme

	szerint, a melyben legyen néki magva e

	földön. És úgy lőn.

	12. Hajta tehát a föld gyenge füvet,

	maghozó füvet az ő neme szerint és 

	gyümölcstermő fát, a melynek gyümcsé-

	ben mag van az ő neme szerint. És látá

	Isten, hogy jó.

	13. És lőn este és lő reggel, harmadik

	nap.

	14. És monda Isten : Legyenek világító

	testek az ég mennyezetén, hogy el-

	válaszszák a nappalt az éjszakától, és

	legyenek jelek, és meghatározói ünne-

	peknek,napoknak és esztendőknek.

	15. És legyenek világitókúl az ég 

	mennyezetén,hogy világitsanak a 

	földre. És úgy lőn.

	16. Teremté tehát Isten a két nagy

	világitó testet: a nagyobbik világitó testet,

	hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világitó

	testet,hogy uralkodjék éjjel és a csillagokat.

	17. És helyezteté Isten azokat az ég

	mennyezetére, hogy világitsanak a földre.

	18.És,hogy uralkodjanak a nappalon

	és az éjszakán,és elválaszszák a világos-

	ságot a setétségtől. És látá Isten,hogy jó.

	19.És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

	20.És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek

	élő állatok nyüzsgésétől: és madarak

	repdessenek a főld felett, az ég 

	mennyezetének színén.



	2012.10.24



	&nbsp;21.És teremté Isten&nbsp; a nagy vízi

	állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó

	állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben

	az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas

	repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten,hogy jó.

	22.És megáldá azokat Isten, mondván:

	Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be

	a tenger vizeit ; a madár is sokasodjék

	a földön.

	23.És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.

	24.Azután monda Isten: Hozzon a föld

	élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-

	mászó állatokat és szárazföldi vadakat

	nemök szerint. És úgy lőn.

	25.Teremté tehát Isten a szárazföldi 

	vadakat nemök szerint,a barmokat nemök szerint,

	és a földön csúszó-mászó minden féle állatokat

	nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

	26.És monda Isten: Teremtsünk embert

	a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és

	uralkodjék a tenger halain, az ég madarain,

	a barmokon, mind az egész földön csúszó-

	mászó mindenféle állatokon.

	27.Teremté tehát Isten az embert az

	ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá

	és asszonynyá teremté őket.

	28.És megáldá Isten őket, és monda

	nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok,

	és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok

	alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég

	madarain,és a földön csúszó-mászó

	mindenféle állatokon.

	29. És monda Isten: Imé nektek adok

	minden maghozó füvet az egész föld színén

	és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van;

	az legyen néktek eledelül.

	30.A föld minden vadainak pedig,és

	az ég minden madarainak, és a földön csúszó-

	mászó mindenféle állatoknak, a melyekben

	élő lélek van, a zőld füveket adom eledelűl.

	És úgy lőn.

	31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett

	vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel

	hatodik nap.

	&nbsp;



	2012.10.25


	&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Bevezetés!]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35305832&amp;nid=6282121</link><pubDate>2012-10-23 20:26:36</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[-Mivel egy elég "rohanó" világban élünk, az emberek többsége nem tud időt szakítani arra,hogy Biblia olvasással töltsön el néhány percet. Ezt saját tapasztalatból mondom,és épp ezért úgy gondoltam, hogy nyitok egy új modult amelyet a Biblia olvasására használok fel. -Leírok minden napra 10  igeverset amelyet aztán, aki akar el tud olvasni, vagy éppenséggel meg is lehet beszélni. Ezt mindenki majd eldönti. Remélem,hogy minél több ember hasznát veszi  majd ennek pár percnek. -Nem vagyok én különb senkinél, de mivel a Bibliában ez az Úr akarata, így hát....  Minden Dicsőség az Úré!


&#160;]]></description><encoded><![CDATA[]]></encoded></item><item><title><![CDATA["Mi tehát azért szeretünk,mert Ő elöbb szeretett minket."(1Jn.4,19)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=35289015&amp;postid=939727</link><pubDate>2012-10-07 17:34:08</pubDate><author><![CDATA[Sz-zoli]]></author><description><![CDATA[
	Egy kislány egyszer megkérdezte az édesapját:Papa kit szeretsz a legjobban,engem vagy a bátyámat?

	Az apa bölcsen elmagyarázta,hogy minden gyermekét egyformán szereti,de a szeretetét néha külömböző módon fejezi ki.

	Kicsit később a kislány egy újabb kérdést tett fel.Papa kit szeretsz a legjobban,az Úr Jézust,vagy engem?

	Az apa elmagyarázta a kislányának,hogy  az Úr Jézust szereti a legjobban mert az Ő szeretete nélkűl képtelen lenne a gyermekeit úgy szeretni,ahogyan azt teszi.

	Milyen nagyszerű kifejezése ez a szülői  szeretetnek! Ennek az apának a válasza megegyezik egy másik apaként tisztelt ember szavaival,aki egyszer egy keresztény csoportnak azt írta,hogy gyermekeinek tekinti őket.(1Jn.2,1) János apostol emlékezteti olvasóit: Mi tehát azért szeretünk,mert Ő előbb szeretett minket. (1Jn.4,19).

	János aki Isten tulajdonának tekintette önmagát,Isten atyai szeretetét hangsúlyozta,amikor ezt írta: "Lássátok meg,milyen nagy szeretetet tanúsitott irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket,és azok is vagyunk."(1Jn.3,1.16)"Abból ismerjük a szeretetet,hogy Ő az életét adta értünk"(1Jn.1.16).Jegyezzük meg,hogy nem csupán azt írta,hogy Isten szeret bennünket,hanem oly nagyon szeret,hogy az életét adta értünk.Ezért irántunk érzett szeretete ösztönözhet bennünket arra,hogy nagy dolgokat tegyünk érte és másokért.

	A szülők úgy szeretik gyermekeiket,hogy bármit megtennének értük.János apostol szerint az Atya szeretete a miénk lett,amelyet másoknak ajándékozhatunk.

	Te kit szeretsz a legjobban?       (J.Olson)

	A keresztény hagyomány azt tarja,hogy Isten a szeretetnek  és az igazságnak az Istene. Sajnos sokaknak ez problémát jelent,azt gondolják,hogy egy szerető Isten nem ítélhet.

	Gondoljuk csak el,miként érzünk olyankor,amikor azt látjuk,hogy az akit szeretünk butaságot csinál,magával vagy környezetével. Jóindulatuan,megveregetjük a vállát és azt mondjuk neki,hogy "csak így tovább!" Kétlem...a harag nem a szeretet ellentétje.A gyűlölet igen,és a gyűlölet végyő formája a közömbösség. Vajon Isten tényleg közömbös irántunk?

	Ha az lenne akkor mi már nem élnénk!

	"Szeretteim,szeressük egymást:mert a szeretet az Istentől van;és mindaz aki szeret,az Istentől született,és ismeri az Istent."(1Jn.4,7)

	 

	2012.10.07

	Szabó Zoltán
]]></description><encoded><![CDATA[
	Elza a Moody Biblia Intézet élelmezési részlegénél dolgozott.Sok minden tetszett velle kapcsolatban:örömteli mosolya,szolgálatkészsége és mindenki iránti szeretete.De szerénysége,nagyvárosi bölcseségge ragadott meg legjobban,amelyet elmés megjegyzéseiben tapasztalhattam.Egy  csokorra valót mondhatnék el belőlük,de most csak egyet említek,amely bizonyára jelent valamit számodra is.

	Egyik reggel,amikor pénz után kotorásztam a zsebenben,hogy kifizessem a reggelimet,megkérdeztem Elzát,volt e sok tennivalója,mire azt válaszólta:

	    -Volt elég,és nem ment minden símán.

	    -Valóban?-kérdeztem.-Mi volt a próbléma?

	    -Hát-szellemeskedett-,reggel fel kellett ébresztenem Őt!

	    -Nem igazán értettem,hogy kire gondolt,ezért megkérdeztem;

	    -Kire gondoltál,kit keltettél fel reggel?

	    -Nem ismered a Bibliádat?-szólt incselkedve azon örvendezve,hogy az intézet vezetőjét zavarba hozta.Majd a további kellemetlenség elkerűlése végett így folytatta:-Amikor a viharos tengeren a tanítványok azt hitték,hogy megfognak halni,fel kellett az Úr Jézust ébreszteniük,hogy segítsen rajtuk.Nekem is fel kellett ébresztenem Őt ma reggel,mert szükségem volt a segítségére!

	További magyarázatra nem volt szükségem,így már azt sem kellett mondania,hogy Jézus az utolsó mentsvár volt a megréműlt tnitványoknak.Lukács elmondja(8,22-25),hogy mikor a csónak majdnem megtelt vízzel,kétségbe estek,és felébresztették Jézust.

	(Joe Stowell)

	 

	Te,hogy vagy ezzel? Visszaemlékszem,hogy megtérésem elött soha nem jutott eszembe,hogy (zavarjam) Jézust. Mindig magam próbáltam megoldani a problémáimat.És sokszor bizony hiábavaló volt az erőfeszítés meg a harc,mert  reggel ugyan azokkal a problémákkal ébrettem.De valójában azt is meg kell értenünk,hogy  mi vagyunk azok akiknek fel kell ébrednünk.Fel kell ébrednünk az igazsághoz,hogy nem vagyunk olyan tehetségesek az élet harcterén mint ahogy azt hisszük.Ha az Úr jézushoz fordulunk bizalommal,Ő megfogja érteni helyzetünket,és szükség idején biztosan fog segítséget nyújtani.Ha Őt felébreszted,soha nem fog morrogni,duzzogni amiért felkeltetted,hanem készséggel fog a segítségedre sietni.Úgyhogy a legközelebb nehéz az életed és nem tudod,hogy mit tegyél,fogadd meg a Biblia tanácsát és "Ébreszd fel Őt!"

	"Minden gondotokat Őreá vessétek,mert neki gondja van rátok!"(1Pét.5,7)

	 

	Kiálts!

	Ha köznapok filléres gondja 

	bizalmadat meg-megrabólja 

	s kétség,hiány szívedre bút hoz

	ne késlekedj!Kálts az Úrhoz!

	Füle Lajos   

	2012.10.07

	Szabó Zoltán
]]></encoded></item></channel></rss>
